
FESTMÉNYEK A MŰTEREMBŐL
egyedi absztrakt művészet
Manajló András
“Az Éteri Suttogások”
A Lélek Rezgései festmény sorozat

150 x 200 cm / diptich, olaj / alumínium panel, háttérvilágítás, 2023-2024.
(Katalógusszám: DSC_4227-29)
Az alkotásról:
"Ennek a diptichonnak a készítésekor, amely a 'Lélek Rezgései' művészeti sorozatom része, "Az Éteri Suttogások" címet adtam. Ez a mű az elmélkedés múló, finom pillanatait és a szív alig észrevehető rezdüléseit foglalja magába, amelyek a mindennapok zajában gyakran észrevétlenek maradnak. A két panel intim párbeszéd, a látható és a láthatatlan lét birodalmai közötti gyengéd cseréje.
Az "Az Éteri Suttogások" inspirációja a fény és árnyék lágy játékából fakadt, melyek a csendes órákban néha táncolnak gondolatainkban. A lágy lila és szenvedélyes rózsaszín árnyalatai az emberi érzelmek finom spektrumát képviselik, melyek balett kecsességével szövik át pszichénket.
Ez a festmény tapasztalataink kettős természetét szólítja meg - a vibrálót és a visszafogottat, a bátort és a félénket. Megragadja a bennünk visszhangzó kimondatlan érzelmek lényegét, a lelkünkben visszhangzó suttogások vizuális megjelenítését. A textúrák és színek keverednek és válnak szét a vásznon, ez a metaforája személyes utazásaink egyéni, mégis összefonódó természetének.
"Az Éteri Suttogások" arra hívja a nézőt, hogy álljon meg és tűnődjön el, hallgassa meg saját lelke suttogását, és ölelje át az élet legcsendesebb pillanatainak mély szépségét. Emlékeztetés arra, hogy lényünk mélyén egy olyan világ rejlik, amely olyan tágas és rejtélyes, mint maga az univerzum."
A festmény olajfestékekkel készült, egyedülállóan textúrázott kompozit alumínium panelen.
A képet távtartók „lebegtetik” a falnál, illetve gyönyörű fényaura övezi a mobil-vezérlésű LED-háttérvilágításnak köszönhetően.
Kamatmentes részletfizetési lehetőség és ingyenes szállítás Magyarországon.

"Az Éteri Suttogások", Manajló András absztrakt festmény diptichonja, egy szimfonikus vizuális narratíva, amely halkan mesél egy, a tapintható világunkon túli birodalomról. Manajló, a rá jellemző merész technikával, egy álomszerű tájat komponál, ahol a forma fluiditása és a szín gazdagsága némán, mégis szavakkal felérő eleganciával párbeszédbe elegyedik. A bal oldali panel titkokat suttog az ürességbe, szenvedélyes rózsaszín és lila ecsetvonásokkal, amelyek a vásznon kozmikus balettként táncolnak, energiájuk visszafogott, mégis szabadulásra vágyik.
Jobbra áttérve a beszélgetés elmélyül, a színek az önvizsgálattól elsötétülnek, mintha a nap élénk lelkesedése az alkonyat elgondolkodtató árnyalataiba süppedne. Itt Manajló textúrákban való mesteri jártassága teljes pompájában tárul fel, rétegekkel, amelyek mélységet és rejtélyt sugallnak, egy olyan összetettséget, ami arra invitálja a nézőt, hogy közelebbről, majd még közelebbről nézzen.
Maga a diptichon formája is metaforává válik a létezés kettős természetéről — a láthatóról és a láthatatlanról, az élénkről és a visszafogottról, a mulandóról és az örökkévalóról. Ez egy bizonyság az alkotó ösztönös megértésére a megfoghatatlanról, nem csupán az élet éteri suttogásainak ábrázolása, hanem azok közötti néma tereké is, ahol a lélek kimondatlan igazságai lakoznak. "Az Éteri Suttogásokban" Manajló egy finom egyensúlyt ér el, megalkotva egy vizuális szonettet, ami olyan múlékony, mint egy sóhaj, mégis olyan zengő, mint egy himnusz."
Alessandro Ferrara
Művészetkritikus, Milánó, Olaszország