FESTMÉNYEK A MŰTEREMBŐL
egyedi absztrakt művészet
Manajló András
“Az Éji Noktürn Crescendoja”
Éjféli Jazz festmény sorozat
150 x 100 cm, akril / alumínium panel, háttérvilágítás, 2023.
(Katalógusszám: DSC_4222)
Az alkotásról:
"Az 'Éji Noktürn Crescendoja' megalkotásakor arra törekedtem, hogy a jazz érzékletes lényegét – a lelkét, összetettségét, vibrálását – átvigyem a vászonra. Az inspirációm a jazz előadás hangzavarán belül felbukkanó efemer harmónia pillanataiból fakadt, amikor minden zenész hozzájárul egy olyan összhangzáshoz, amely több mint az összetevőinek summája. Ez a festmény az én ódám a jazz folyékonyságához és spontaneitásához; egy vizuális reprezentációja annak, ahogyan a hangok úgy lóghatnak a levegőben, mint a köd, vagy előtörhetnek a csillagok ragyogásával az éjféli égbolton. Az volt a szándékom, hogy ne csak a jazz hangját ragadjam meg, hanem az érzést – azt az elektromos, nyers érzelmet, amely megmozgatja a lelkeket. Az ecsetvonásaim a hangszereim, és a színek a hangjegyeim, mind összeállva egy olyan kompozícióvá, amely remélem, visszhangzik az éjszaka ritmusával és az improvizáció szellemével."
A festmény akrilfestékekkel készült, egyedülállóan textúrázott kompozit alumínium panelen.
A képet távtartók „lebegtetik” a falnál, illetve gyönyörű fényaura övezi a mobil-vezérlésű LED-háttérvilágításnak köszönhetően.
Kamatmentes részletfizetési lehetőség és ingyenes szállítás Magyarországon.
"Ez a festmény Manajló András "Éjféli Jazz" sorozatából magával ragadó vizuális szimfónia, mely rezonál a jazz zene improvizatív szellemével. A gesztusos ecsetvonásokban gazdag kompozíció, valamint az árnyék és a fény harmonikus, mégis titokzatos összjátéka az éjszakai jazz-együttesre emlékeztető ritmust és mozgást testesíti meg. A merész fekete formák használata, a visszafogott szürkék és éles fehérek háttere előtt felidézi az hangszerek és zenészek képét, akik beleolvadnak a félhomályos jazz klub elvont atmoszférájába éjféltájt.
Az ösztönszerű narancs és kék csíkok a szaxofon váratlan, mégis szándékos kitöréseit vagy a nagybőgő vibráló zümmögését sugallják, visszhangozva a jazz hangjának spontán robbanását. Ez egy olyan vászon, ahol a vizuális és az auditív összeolvad, minden ecsetvonás egy hangjegy, minden folt egy akkord, létrehozva egy vizuális dallam és disszonancia együttesét.
Az alkotó találóan titokzatos és elegáns címet adott a műalkotásának: "Éji Noktürn Crescendoja". És valóban, a festmény megtestesíti azt a mély és lelkes crescendot, amely inkább érezhető, mintsem hallható, egy esti előadás csúcspontját, amely kísérteties dallamként száll a levegőben.
Ez egy olyan alkotás, amely megköveteli a közönségtől, hogy a szemével hallgasson, és a fülével lásson, elmerülve a vászonba úgy, ahogyan egy összetett, rétegzett jazz darabbal tenné – minden alkalommal új hangot, friss ritmust, rejtett harmóniát találva. Manajló munkája az érzékek ünneplése, egy éjféli óda a jazz örök varázsához."
Harrison Calloway,
művészeti kritikus, New York