FESTMÉNYEK A MŰTEREMBŐL
egyedi absztrakt művészet
Manajló András
“Duett a Félhomályban”
Éjféli Jazz festmény sorozat
150 x 200 cm / diptichon, akril / alumínium panel, háttérvilágítás, 2023.
(Katalógusszám: DSC_4223-24)
Az alkotásról:
"A 'Duett a Félhomályban' c. absztrakt festményben arra törekedtem, hogy megtestesítsem a zenészek közötti bensőséges interakciót, amelyet a jazz az improvizáció múlandó pillanataiban magába zár. Egy jazz együttes ösztönös, előre meg nem írt párbeszéde ihlette, ez a diptichon a fény és árnyék, a harmónia és disszonancia közötti kölcsönhatás dinamikáját képviseli. Ahogy az éjszaka mélyül és átöleli az éjfél sötétjét, úgy válik egyre mélyebbé a zene — és az én művészeten belüli — a vizuális párbeszéd. A kontrasztos vásznak az én tiszteletadásom a jazz kettős természetének: a láthatónak és a láthatatlannak, a hallhatónak és az érzettnek, a strukturáltnak és a szabadságnak. Minden ecsetvonással igyekeztem megragadni az éjfél óráinak lelkét, amelyek egyszerre múlandóak és örökkévalóak, ahol minden lejátszott hang egy suttogott titok, minden csend egy el nem mesélt történet."
A festmény akrilfestékekkel készült, egyedülállóan textúrázott kompozit alumínium panelen.
A képet távtartók „lebegtetik” a falnál, illetve gyönyörű fényaura övezi a mobil-vezérlésű LED-háttérvilágításnak köszönhetően.
Kamatmentes részletfizetési lehetőség és ingyenes szállítás Magyarországon.
"Manajló András "Éjféli Jazz" sorozatának "Duett a Félhomályban" című diptichonja a jazz vizuális allegóriája annak legabsztraktabb formájában — két absztrakt festmény duettje, amelyek egymással és a nézővel suttognak az éjszaka késői óráinak halk hangjain. A diptichon formátuma maga is a jazz hívás-válasz jellegének visszhangja, ahol minden vászon csendes, de mélyreható párbeszédet folytat.
A bal oldalon a világosabb árnyalatok bátor arany és narancssárga hangsúlyokkal vannak tűzdelve, mint a trombiták fényes sárgareze és a színpadi fények meleg izzása a jazz klub hűvös, füstös levegőjében. A jobb oldalon a sötétebb tónusok uralkodnak, utalva a mélybőgő mély hangszínére vagy a terem árnyékos sarkaira, ahol a hallgatók elmerülnek a zenében.
A "Duett a Félhomályban" nem csupán egy festménypár, hanem egy összetett narratíva, amelyet az absztrakt szín- és forma nyelvén rögzítenek. Manajló mesteri uralma a textúra és kontraszt felett olyan érzéki élményt teremt, amely hasonlít egy jazz előadás intim hangulatához, az éjfélkörüli órákban. A diptichon texturált ecsetvonásai és impasztó technikája közvetítik a jazz improvizatív ütemeit, míg a fény és sötétség játéka utánozza az élő előadás dinamikus tartományát – egy dobon a kefe leglágyabb suttogásától a teljes együttes crescendojáig. Ez a jazz vizuális megjelenítése, amely éppoly titokzatos és sokrétű, mint maga a műfaj, és arra hívja a közönséget, hogy hajoljon közelebb és veszítse el magát az "Éjféli Jazz" ritmusában."
Harrison Calloway,
művészeti kritikus, New York