FESTMÉNYEK A MŰTEREMBŐL
egyedi absztrakt művészet
Manajló András
„Rejtett Dimenziók”
Genesis festmény sorozat
100 x 100 cm, vegyes technika plexi panelen, háttérvilágítás, 2020.
(Katalógusszám: IMG-4218)
Az alkotásról:
“Az alkotásom, melynek "Rejtett Dimenziók" címet adtam, az emberi tudat és a világegyetem ismeretlen rétegeinek felfedezésére ösztönöz. Az absztrakt kompozícióban a káosz és a rend egyensúlya, a geometrikus formák és az organikus textúrák kollíziója a láthatatlan energiák és erőterek képi megjelenítésére törekszik. A kéken, feketén és pirosban játszó színspektrum a belső érzések és külső világ közötti kontrasztot és kölcsönhatást hivatott ábrázolni, miközben az éles vonalak és lágy ecsetvonások az emberi élet sokszínűségét és dinamizmusát jelenítik meg. Az alkotás a látogatót invitálja egy utazásra, ahol a személyes értelmezés és az érzelmek szabadon szárnyalhatnak.”
A festmény az olaj- és akrilfestékek kombinációjával készült, egyedülállóan textúrázott plexiüveg panelen, áttetsző epoxigyanta réteggel bevonva.
A képet távtartók „lebegtetik” a falnál, illetve gyönyörű fényaura övezi a mobil-vezérlésű LED-háttérvilágításnak köszönhetően.
Kamatmentes részletfizetési lehetőség és ingyenes szállítás Magyarországon.
"Manajló András "A Lét Lendületes Tánca" című absztrakt alkotása, a "Genesis" festmény sorozatból, életünk dinamikus folyékonyságának mesteri kifejezése. Első pillantásra a néző azonnal el van bűvölve a színek pezsgő kavalkádjától, amelyek árnyékos alaphangokkal vannak ellentétbe állítva, szimulálva a fény és sötétség, öröm és melankólia közötti táncot. A festmény tapintható kvalitása, amely a texturált ecsetvonásokkal és az aprólékos rétegezéssel érhető el, káoszt érzetet kölcsönöz, mégis ott rejlik a mögöttes rend, ami az élet sajátos változékonyságára és struktúrájára emlékeztet.
A skarlátvörös és azúrkék árnyalatok, mint a tűz és víz, vizuális balettet alkotnak, megtestesítve az emberi létezés tüzes szenvedélyeit és nyugodt pihenéseit. A széttördelt geometriai alakzatok strukturális komponenst vezetnek be, esetleg utalva arra a mesterséges keretre, amelyben az élet organikus tánca kibontakozik. A szórványos fehér jelölések, szinte éteriek, mint az elmúló pillanatok vagy emlékek, nosztalgia érzetet keltve.
Manajló művészeti alkotása a maga teljességében mély meditációt szolgáltat a létezés sokrétű természetéről. Hangsúlyozza az élet által kínált harmóniák és disszonanciák elfogadásának életfontosságú jelentőségét, azt sugallva, hogy ebben a táncban érti meg az ember az igazi létezés lényegét."
Harrison Calloway
Művészetkritikus, New York City, NY