MANAJLÓ FEDOR
ruszin művész alkotói hagyatéka
"Manajló Fedor Alkotói Hagyatéka:
Művészet Szimfóniája a Ruszin Kultúrában"
"Művészetem éltető ereje a népi hagyományokban gyökerezik. Kétségtelen, hogy az összes 'izmus' - az expresszionizmustól és a dadaizmustól kezdve a fauvizmusig és a primitivizmusig - megtalálható a népművészetben, ám az messze áll attól, hogy bármelyiknek is alárendelt lenne. Lényegében a népművészet örökké modern, mert az maga a Művészet legtisztább formájában."
– Manajló Fedor.
Manajló Fedor művészi pályája, amelyet szülőföldje, a ruszin örökség iránti mély elkötelezettség határoz meg, olyan vásznat fest, amely organikusan ötvözi a népművészet esztétikáját egy olyan etosszal, amely meghaladja az akkor uralkodó művészeti 'izmusok' korlátait. Manajló életműve az emberi tudás és a Kárpátok elemi ereje közötti vibráló szimbiózisban talál kifejezést, bemutatva a valóság és a misztikum összjátékát. Alkotómunkája egy gondolkodó dualitást jelképez, amely tükörként szolgál szülőföldje átélt múltjához, miközben hídként funkcionál annak jövőjéhez, mélyen visszhangozva a ruszin öntudatot. Társadalmi megpróbáltatásai és korának változó kulturális politikái kihívásai ellenére Manajló művészeti szelleme kitartott, jelentős fordulópontot jelentve a Kárpátalja kultúrájának fejlődésében. Mint a népművészet fáradhatatlan tisztelője, elkötelezett pedagógusa és a Kárpátaljai művészeti élet motorja, öröksége túlmutat a művészetén, nevét az egyetemes ruszin kulturális történelem alapkövébe vésve.
Manajló András
(A "Manajló festő-dinasztia a ruszin kultúrában" című tanulmányból)
"A Ruszin Színek és Formák Diadala: Manajló Fedor Művészi Utazása"
"Manajló Fedor művészetében a ruszin népművészet és az avantgárd stílusok ötvözete jelenik meg, ami egyedi kifejezésmódjának alapját képezi. Hűségesen őrzi ruszin gyökereit, miközben az európai művészeti hagyományokat is beemeli alkotásaiba. Munkái nem csupán ábrázolják, hanem konstruálják is a világot, hozzátársítva a 'modern' jelentéséhez a népművészet időtlen erejét és átalakító képességét."
Manajló Fedor (1910 – 1978) kivételes művész és odaadó ruszin hazafi megindító szavaiban felfedezhetjük az ő gyökereihez - a gazdag népművészeti kárpithoz - irányuló örök tiszteletadást. Manajló szerint a népművészet nem csupán egy kategória, egy behatárolt terület vagy inspiráció forrása. Sokkal inkább dinamikus örvényként fogható fel, amely magában egyesíti a művészeti ideológiák sokaságát, az expresszionizmus hevességétől a dadaizmus korlátlan bátorságáig, a fovizmus lázadó színeitől a primitivizmus nyers egyszerűségéig. Ámde, Manajló állítása szerint, a népművészet ezeket az 'izmusokat' megkötetlenségével lépi túl, hogy elérje belső modernitását - ez a művészet örökkévalóságának hiteles tanúbizonysága. Ez a visszhangzó tanúság Manajló alkotói útjában van megőrizve. Szülőföldjéhez szilárdan kötő horgonyzó kötél által, Manajló művészeti folyamata az ő személyes szeretetének intim visszatükröződése volt népe és hazája iránt. Ez a szeretet vitathatatlanul formálta művészi bevezetését, munkáját a ruszin nép iránti elkötelezett szolgálattal átitatva. Manajló európai művészeti képzése tovább alakította kreatív identitását, megismertetve őt az avantgárd - expresszionizmus, szimbolizmus, fovizmus, stb. - felszabadító technikáival. Különösen vonzódva az expresszionizmushoz, Manajló arra törekedett, hogy hangsúlyozza a 'jelenség mögötti' lényeget, a szellem diadalát az anyag felett. Ez az 'kifejezés' felé irányuló törekvés, párosítva az avantgárd művészet jellemző élénk színeivel és egyszerűsített formáival, lehetővé tette Manajló számára, hogy ügyesen ábrázolja a ruszin kultúra különleges világát. Ábrázolásaiban Manajló sajátos párbeszédet hoz létre a ruszin kultúra egzotikuma és a tágabb európai kontextus között, merítve a ruszin nép gazdagon megőrzött örökségéből - nyelvükből, szokásaikból és népművészetükből. Ezen törekvésén keresztül nem csupán vizuális reprezentációk gyűjteményét prezentálja, hanem mélyen jelentőségteljes jel- és szimbólumösszeolvadást, amely inkább konstruál, mint tükröz a világot. Az európai és szovjet kultúrák nagy rendszerében Manajló a befolyások háromszögében találta meg saját művészeti hangját. Megőrizve ruszin identitását, ő sajátos látásmódjának elvesztésétől való belső félelemmel navigált a stílusirányzatok között. Azonban éppen ezen hagyomány és modernitás, a megszokott és az egzotikus közötti finom egyezkedésben találta meg Manajló végül önmagát, létrehozva egy egyedi művészeti kifejezésmódot, amely összeolvadta szülőföldje velejéig ható szépségét és jellegzetességét az európai mesterek avantgárd technikáival. Művészete így a népművészet átalakító erejének hiteles bizonyítékaként áll, kiemelve annak időtlen relevanciáját és képességét, hogy folyamatosan újradefiniálja, mit jelent 'modernnek' lenni.
"Manajló Fedor: A Kárpátalja Művészeti Horizontjának Megtestesítője"
"Manajló Fedor munkái intenzív alkotói korszakot mutatnak be, ahol művészeti nyelvével örökítette meg hazáját és népét. Jellemző a műveire az érzelmi mélység és a népművészet ötvözése. Manajló hatása kiterjedt a kortársakra és az új művésznemzedékre is, öröksége pedig ma is érezhető a művészeti világban."
Manajló Fedor művészetébe merülve részeseivé válik azoknak az intenzív alkotói időszakoknak, melyek a 1930-as évek vége és az 1940-es évek közepéig tartottak. Ebben a korszakban, melyet a háború réme és súlyos társadalmi átalakulások jellemeztek, Manajló művészi módon örökítette meg szeretett hazáját vásznon, mely valóság és képzelet, tragédia és öröm, emberi és elemi határokon egyaránt átível. Manajló ebben az időszakban készült művei, akár egy lírai ballada, az ember, a természet és az érzelmek zenekari harmóniáját ütik meg. Kiváló képességét mutatja be az élet tükrözésében annak bonyolult árnyalataival, minden látszólag egyszerű ábrázolás filozófiai mélységekkel van átitatva. Egyedi esztétikai nyelvezete felidézi az "művészeti stílusbeli oximoron" ellentmondásos varázsát, ahol az ellentétes jellemzők egy egységes, kifejező narratívába olvadnak. Az emberek tűz szenvedélyével mozognak, panorámák öltik emberi formát, tükrözve őt a történetekkel és mítoszokkal gazdag kultúrában való beágyazottságát. Manajló művei portálként szolgálnak a Kárpátalja tudatához, csatornázva a színházi látványt, képi kifejezést és drámai cselekvést. Zseniálisan navigál a művészeti metafora, az allegória és a szimbolizmus technikáiban, összefonva a népművészet nyelvét és filozófiáját saját individualista kreatív tehetségével. Ebben a finom táncban a képzelt és a szó szerinti között, a néző felfedez egy hidat a múlt és a jelen között, előre látva egy jövőt, mely a gazdag kulturális múlthoz való kapcsolódásra vágyik. Az expresszív színek és érzelmek intenzitása miatt jegyzett Manajló festményei a szülőföldje és népe iránti elkötelezettségének vizuális megjelenítésévé válnak. Minden ecsetvonása a közös kollektív élmények tanúbizonyságává válik, élettel teli képet festve a népi létezésről. Ilyen egyedi művészi tehetség nem maradt rejtve a kortárs kritikusok elől. Yevgeny Nedzelskiy, A. Izvorin álnév alatt, hangsúlyozta Manajló népével való spirituális rokonságát és művészeti nyelvének robusztusságát. A kritikusok közül kiemelkedően Ernest Kallai hangsúlyozta Manajló művészeti szabadságát, művei szenvedélyét és a misztikum iránti hajlamát. Manajló stílusbeli hatása Kárpátalja művészeti kultúrájára jelentős volt, csak Josif Bokshai tájképei és Adalbert Erdeli modern portréstílusa állhatott mellette. Expresszionista etosza a háborús időszak ruszin értelmiségének kollektív tudatát jelenítette meg, élményeiket, szorongásaikat, álmaikat és reményeiket. Manajló befolyása kiterjedt kortársakra, mint Laszlo Dvan-Sharpotoki, Adalbert Boretsky és Ernest Kontratovich, rezonálva műveik témabeli gazdagságában és kifejező intenzitásában. Inspirált egy művésznemzedéket is, melynek kreativitása a szovjet megszállás idején virágzott, biztosítva örökségének folyamatos rezgését a művészeti világban. Lényegében Manajló Fedor munkái művészeti iránytűként szolgálnak, melyek végigvezetnek minket Kárpátalja kultúrájának és történelmének bonyolult labirintusán, és szenvedélyes kutatása a valós és a képzelt határain megvilágítja a művészet átalakító erejét.