Összefoglalni Manajló András eddigi munkáját, valljuk meg, nem könnyű dolog. Hiszen az időrendet követő pályakép fejlődésrajzában mindenképpen érzékeltetni kell, hogy melyik műfaj és alkotás jelenti egy-egy pályaszakasz csúcsát.
Kezdjük azzal, hogy bármilyen eredeti, erős és összetett a művész kifejezőeszköze, egyénisége, az önkifejezés, a „belső én” kifejezés megköveteli a szakma ismeretét. Tudnia kell a festőecset kezelését, a színek keverését a palettán, a rajzkészséget, a színek használatát és a kompozíció megalkotásának ismeretét. E tudás nélkül nem érhető el a művészet mélysége és formaábrázolása. Manajló András ezt korán megtanulta.
A természet sokszínűsége
Némi leegyszerűsítéssel, aktív festészetének kezdetén például a természet sokszínű világa kapott kitüntetett szerepet.
Ebben a korszakában esztétikai céllal, a szépség nevében, a természeti jelenségekre és színhatására fókuszál. A színharmónia megtalálása, a festészet kifejezőkészsége, a módszerek, stílusok használatának szabadsága, a technikai fogások nyitottsága – ez jelenti számára a természet csodáját.
Véleményem szerint, ebben az időszakban, festményei elvi rokonságot mutatnak az impresszionizmussal. Ide kívánkozik tanulságként Cézanne-ról szóló olvasmányi élményeim közül egyik tanulságos mondat.
Cézanne, aki az impresszionistákkal együtt indult, mondta később Monet-ról: „Monet csak szem, de micsoda szem!” Monet az impresszionizmus köztudomásúan legnagyobb képviselője. Visszatérve a mi főszereplőnkhöz, elmondhatom, hogy András természetszépségeit bemutató alkotásai is, nagyon sok örömöt hoztak nézőinek, barátainak.
Figurális élet-, és városképek
Később a gyönyörű szép figurális alkotások értek el nagy sikert. Egymás után festette a derűs természeti és költői harmónia és vele együtt, a felzaklató avantgárd dráma témájú alkotásait. Andrásnak voltaképpen ez a lelki, szellemi „alámerülés” hozta meg az érdemleges művészi eredményeket. Magában hordozza korszakunk intenzíven kutató, kifejezés központú mentalitását.
A reális és az elképzelt látvány, a kép egybeolvadása, esztétikai szépsége a dualista modern stílust jelképezi. A modell-, és városképek frissessége, spontaneitása teszi Manajló festészetét különlegessé. Ezek az alkotások nem annyira az épületek és egyéb nevezetességeket mintázzák, mint inkább a város „titkait” vélik felismerni. A látvány által kiváltott érzelmek, impulzusok összessége e város és modell képei.
Genezis időszaka
Ismerve e korszak festményeit ez a fordulat fontos mozzanata a festőpályájának. Nevezze, csúcs-, vagy kísérletező pontnak, időszaknak? Nem tudom… Az biztos, hogy nagy fordulat időszaka ez.
A Genezis időszaka, amelyhez az univerzális „szellemek” történeti öröksége társult. A teljes világképének kialakulása. Az addig megtett út és a megteendő út együttlátása, a felfelé ívelő pálya: az anyag, szellem és lélek evolúciós folyamatának hármassága.
Az absztrakt iránti vonzalma bizonyítja, hogy egyszerre modern és klasszikus festőszemélyiség. Annyi bizonyos, kivételes alkotóval van dolgunk. Jóllehet mindezek részletes elemzése csupán egy monográfia vállalkozhat, kisebb terjedelmű pályarajzában csak reflexiókra van lehetőség.
Közélet
Közéletiségének jelenlétét sem szabadna kihagyni, amely mélyen befolyásolja alkotói fejlődését.
Lehet-e valaki közéleti személy és autonóm művész egyszerre?
A kárpátaljai születésű, expresszionista és egyéb stiláris metamorfózisokon átívelő festőművész, Manajló András, bizonyíték rá, hogy igen, lehetséges.
Hisz abban, hogy az erkölcsileg mély társadalmi válság idején, a művészek, irodalmárok, filozófusok hangja lehet az, amely a tiszta élet lehetőségére irányítja a figyelmet. Így is értelmezi feladatait. Pontosan tudja, hogy művészként folyamatosan párbeszédben kell lennie a közönséggel. Bár azt is szeretné elkerülni, hogy feltételek nélkül a közönség ízléséhez igazodjon. Művészete a hangsúlyokon, a színeken, a belső mondanivaló keretbe formálásán keresztül kommunikál, amelyet az élet és a természet mélységéből merít, magas színvonalon.
Dinasztikus festőművész családból származik. Nagyapjához és apjához hasonlóan a ruszin közélet aktív cselekvője: az Országos Ruszin nemzetiségi Önkormányzat egykori elnöke, a magyar – ruszin művészeti együttműködés, művészeti alapítványok, egyesületek, kiadványok, művészeti táborok, lokális, valamint országos jellegű kiállítások szervezője, kezdeményezője, vezetője, s még sokáig sorolhatnám.
Könyvkiadási tevékenysége is sors-szerűen történt.
Már a ruszin-magyar folyóiratok történelmi, művészeti tartalmai, amelyeknek művészeti-, majd felelős szerkesztője volt, erősen megérintették. Professzionálisan fényképezte a szobrokat, művészeti alkotásokat, eseményeket, ünnepeket, de úgy érezte, hogy ezzel a munka nincs befejezve. Hatott rá a tartalmak szellemisége és érezte, hogy az eddig elhallgatott múltat, az igaz történelmet, az élményt mással is meg kell osztania.
Több művészeti életművet bemutató albumot készített. Ezt követték az egyéb kiadványok. Ami közös bennük, az a belső indíttatás, hogy összegyűjtse, lejegyezze, mindenhová elküldhetővé tegye szülőföldje, honfitársai alkotóinak munkáit. Ezek az alkotások, írások néha a kilátástalanságról, szomorúságról szólnak, de egy közös vonás mindig fellelhető bennük: a remény és az összetartozás. Célja az volt, hogy értéket és gondolatokat közvetítsen, megtartva a vállalt színvonalat, útirányt.
Metamorfózisok a Vásznon: Manajló András Festészeti Utazása
Manajló András művészeti munkásságának legjelentősebb részét most már leginkább a megújításokra kész festményei alkotják. Különféle stiláris metamorfózisok jól kivehetők az alkotásain, legyen szó bármilyen témáról.
András ugyanis gyerekkora óta megállás nélkül rajzolt, alkotott. A fiatal fejjel rajzolni kezdő festő életformájában is jókora szerepe van a rendszeres olvasásnak, a nyelvismeretnek, a sokrétű művészettörténetnek, tájékozódásnak. Gyakran kísérte festőművész édesapját a Kárpátok hegyi útjain, figyelte munkáját. A látvány és a belső hang hatalmas erővel érintette meg. A festészet iránt olyan, máig nem lankadó lelkesedést és elhívatást érzett, hogy kétséget kizáróan tudta, ez az út, amit járnia kell. Az a döntés, hogy festeni fog már nagyon korán megérintette.
Először az ungvári Képzőművészeti Szakközép Iskolában tanult, majd a lembergi Művészeti Akadémián és Nyomdaipari Egyetemen. Később a szentpétervári Művészeti Akadémián tovább képezte magát, amely erőteljes hatással volt az alkotói fejlődésére. Szentpéterváron Nikoláj Blokhin volt a mestere, aki az akadémikusi festészet és rajzművészet igazi mestere és tovább fejlesztője.
Manajló András mesterének kifejező eszközét követve, jelentek meg a szentpétervári „Balerina-korszak” alkotásai. Megragadóan szépek, gondolati mélységűek, amely összefonódott az alkotó érzékeny lírizmusával. A balett egész világa, a színházzal együtt – nagy kitárulkozás, sorozatos manifesztáció, ünnep, a színház egyfajta világi templom. Alkotásai telítve vannak energiával, érzésekkel, a nem megfogható valóság kifejezésének vágyával. Modelljeit úgy festi, hogy valamilyen „fensőbbség”, jelenik meg az arcukon, a nőiesség titokzatossága.
Figurális képei a továbbiakban (például- lovas képek), elképesztő erővel bírnak: élettel teli, élénk színei, letisztult formái roppant kifejezőek, a laikusokra és a tanult műkedvelőkre egyaránt lenyűgözően hatnak. E művészeti irány, szisztéma kiválasztásánál bizonyította saját individuumát, jellegzetességét, megtalálva egyéni kifejező eszközét.
Példaképei: Fedor és Iván Manajló, a szentpétervári tanára Nikolaj Blokhin és még sokáig sorolhatnám.
Akadémikus stílus
Bizonyára itt érezhette meg először, látva a megannyi műfaji, stiláris változásokat, hogy a XX. században a stílus már közel sem csupán külső keretforma. Belátta, hogy a jelenkor szituációja nagy lehetőséget ad a festőművészetnek. Nincsenek korlátozva abban, hogy saját stílusukat kiválasszák, a tradicionális festőművészettől kezdve különböző irányzatokig.
Egy ideig úgy tűnt, hogy a realizmus, az akadémikus kifejezéssel kihagyhatunk a XX. – XXI sz. megújulásainak sorából, hogy mindent „legyőz” az absztrakt, elvont stílusok sokasága, a geometrikus megoldásoktól az expresszív kifejezőerőig. Ám mégsem így történt. A hagyományos stílus is képes megújulni. Úgy képviselni a tradíciót, hogy a máról és a mához szóljon. Ne a szemléleti nosztalgia éltesse, hanem a szakmai alázat és a tudás újra becsben tartott minősége. Ma újraélednek ezek a törekvések, amint András alkotásai is bizonyítják.
A művészet egy olyan kifejező eszköz, amellyel az alkotó a gondolatait, érzéseit, lelki folyamatait fejezi ki, bármilyen stílust is követ. Ha ez hiányzik, nincs benne érzés, mondanivaló, akkor az csupán technikai alkalmazása a vászonnak.
A szentpétervári akadémia oktatási alappillérje még a klasszicista stílus, amely a görög és a római antik kultúrára támaszkodott, magas szintű igényességével, a pontos rajz és kompozíció meglétével, nyugati irányzatok követésével. Erre alapozta oktatási rendszerét már több mint 250-éve. Az itt töltött hónapok, évek, sokat adtak András művészeti fejlődéséhez, gondolatvilágához.
Biztonságosan látta, hogy az orosz és a francia realisták, akadémisták formanyelvében félig-meddig már ott rejtőzik az expresszionisták nyugtalan igazságkeresése, ecsettel követve bensőjük sugallatát.
Hatásuk némely képein tagadhatatlanul érződik. A művészeti fejlődés aktuális mozzanatát hordozzák legújabb festményei.
Sajátos festészeti nyelvet alakított ki magának. Fokozatosan feladja a klasszikus nézőpont kimozdíthatatlanságát és egy újfajta tér-, és figurális ábrázolási módszert fedez fel. Mindkét nézőpontból, mint a figuratív, mint a non-figuratív, vagy úgy is mondhatnánk, konkrétabban: a realisztikus és az absztrakt expresszív, mindegyik gyönyörű alkotás. Nyilvánvaló, egyetlen pillanatfelvételen belül sem beszélhetünk kettőstörésről, stílustörésről, vagy szembenálló művészeti irányzatokról. A mozdulatokkal, gesztusokkal, konkrét helyzetükkel ábrázolt női figurák, épp úgy reális részletei az összképnek, mint a háttérben, ködfátyolban jelzett alaktalan fényhatások.
Absztrakt
Az önkéntelen gesztusok, a dinamikus háttérlátványok, anyagi folyamatok egyaránt arról szólnak, hogy vannak a világnak, mint anyagi és szellemi, valamint a valóságnak olyan aktusai, törvényei, amelyeknek következményei kiszámíthatatlanok.
A művészet a nem racionalizált kifejező készséget alkalmazza. Érzelmeket, átéléseket, élményeket, gondolatokat fejez ki. Őrzi az emberi lélek melegségét, ezzel hatással van ránk. Olyan, mint maga az Univerzum, amely az egység, az összetartozás mélységét hozza elő.
Alkotásai dinamikusabbá válnak, esetenként az ecset mozgásához még táncos kedvét is használja. Festői kifejezésformái önmagukért beszélnek. Kísérletező szellemű modern festőművésszé vált, aki élményeit már absztrakt formában is szeretné kifejezni.
Ezt abban a világképben szeretné kifejezni, amely az emberinek a határait messze a testén túl, pontosabban az érzékletesen túl, környezetének határait pedig a földi vonzó körén túl, vonja meg. Mindez nem jelenti a hagyományos világkép ábrázolás eltörlését, csupán egyetemes érvényének korlátozását. Bizonyos emberközeli szituációknak a megoldására ezután is alkalmasabbaknak bizonyul a klasszikus forma, de a szellemi síkot tágítja, szimbolizálja. Az élet megismerése, az ok okozat felismerésének közelítése céljából többféle megközelítést használ.
Mint tapasztaljuk András esetében is, a munka szenvedélyétől vezetett életvitelű alkotó fejlődése az alakváltozások formájában megy végbe. A stiláris metamorfózisok, izgalmas alkotásokat bizonyítanak, (amelyen még a művészetet szerető laikus néző is elgondolkodik: a művészet a létet megragadja, mielőtt ezt értené. Megismerési folyamat?) Példát ad arra, hogyan lehet megjeleníteni az érzékszerveinkkel nem felfogható jelenségeket, a világot.
Színhatásai
Befejezésként szeretném kiemelni Manajló András képi világának különleges színhatásait, kolorisztikus rendszerét, színkezelés mozaikszerűségét, varázslatosságát, a bensőséges meleg és a tragikus színskálák mesteri alkalmazását. Valamint: a lét tarkaságát, a színek kezelésének filozófiai-, és pszichológiai szándékát, lágy poézisét, a lokális természeti hatások kiemelését a szépet célozva. A színek kiválasztásánál a helyzethez, gondolathoz illő mindig pontos kiválasztását, felejthetetlenné téve minden alkotását.
Ortutay Mária
Budapest, 2023. október 10.
(További információk Manajló András művészetéről: https://www.manaylo-art.com/hu)
Comments